Oldalak

2016. március 5., szombat

50. fejezet - VÉGE

50. fejezet

Befejezés


 Hatalmas karikákkal szemeim alatt, hulla fáradtan tettem egyik lábamat a másik után a még éjjel is zsúfolt útpadkát koptatva. Tokyo utcái minden percben nyüzsögtek, ha jobbra pillantottam, egy csapat iskolás lány került az utamba, ha balra tekintettem sok elegáns, rendkívül jólöltözött üzletember nézett vissza rám. Este viszont csupán foltok, összemosódott alakok jártak-keltek a nagyvárosban, próbálva megkeresni szórakozásuk kezdetét. Nekik az éj jelentette a kiteljesedést, számomra viszont annak a végét mutatta a Hold feljövetele.
 Immár egy teljes éve… Jó Isten, már egy éve annak, hogy Krissel Japánba költöztünk! Aish, mintha csak tegnap lett volna, hogy nekimentem az igazgatói iroda előtt, és letegeztem, nem tudva, hogy ő már nem diák volt… Ó, a régi szép emlékek. Bár, akkor még nem kedveltem annyira a férfit, mint jelen pillanatban, de sosem gondoltam volna, hogy egy nap majd így fogok kikötni, mellette.
 De ezt egy cseppet sem bántam. Meg kell mondjam, meglehetősen jól alakult az életem a szigetországban, ahhoz képest, hogy Sulliék esküvője után, teljesen kétségbe voltam esve azt illetően, mit kezdek később magammal. Szerencsémre, hamar megszállt az ihlet, ha mondhatom ezt; szakács lettem. Hihetetlenül furcsán hangzik, de jobban belegondolva, illett hozzám a szakma, elvégre anno megtanultam rendesen sütni-főzni, és szívesen is alkottam ételeket, szóval nem volt többé kérdéses a jövőm.
 Illetve, az elején eléggé nehéz volt munkát találnom, tekintve, hogy semmilyen képesítéssel, sem pedig tapasztalattal nem rendelkeztem, csak ott volt egy viszonylag jó érettségi a kezemben. Két kezemen nem tudnám megszámolni, hányszor utasítottak vissza alulképzettség miatt, de valamiért, egyik este rám kacsintott a szerencse, és egy kedves hölgyet kíváncsivá tettem – mai napig nem tudom mimmel, vagy mivel – de megengedte, hogy süssek nála. És hál Istennek elégedett volt a végeredménnyel, amit produkáltam, így felvett állandó szakácsnak. Nem volt egy nagy étterem az övé, és egyáltalán nem számított kifinomultnak vagy puccosnak, viszont rendszeresen és sokan jártak hozzá, így nekem is eléggé hamar megszaporodott a munkám.
 Leginkább este héttől egészen éjfélig talpon voltam, takarítással meg közlekedéssel együtt olyan hajnali egyre mindig hazaértem. Mondanom sem kell, hogy az elején féltem ennek a végkimenetelétől, elvégre nem egyedül éltem… hanem Krissel egy hatalmas, és meglehetősen gyönyörű lakásban. Megfordult a fejemben, hogy talán, esetleg, nem lesz időnk egymásra, de tévednem kellett.
 Yifan ugyanis… híres lett. El sem hiszem, hogy ezeket a szavakat volt alkalmam őszintén kimondani, de Kris tényleg megkapta Japánban a neki járó hírnevet, amit a legújabb könyve hozott el neki. Ugyan anno a pályázaton megbukott, de a nem sokkal később érkező felajánlást elfogadta, így egy bizonyos határidőt tartva, durván három hónap alatt megírt egy teljes, kétszáz oldalas regényt.
 Igen, a hirtelen jött siker miatt sok dedikálásra, írói díjátadókra meg ehhez hasonló baromságokra járt, viszont a legnagyobb átlagban napközben otthon volt, hozzám hasonlóan, ezért szinte mindig együtt lehettünk.
 Egy-egy nap felállása érdekesen festett; egészen a műszakom kezdetéig együtt döglöttünk – khm, vagy éppen mást csináltunk – aztán én indultam munkába, ő meg írt, mivel állítása szerint az agya éjjelente jobban működik. Aztán hazaértem, és általában együtt feküdtünk le. Na igen, ez az „általában” kifejezés nagyon nagy vonalakat foglalt magába, mert milliónyi esetből egyszer történt meg az, amit az előbb állítottam. Legtöbbször mikor beestem a lakásba, ő már az igazak álmát aludta, égve hagyott lápmánál, szétszórt papírokkal és felnyitott laptoppal.
 Ez azon az éjjelen sem történt másképp; hajnali fél kettő felé közelített már az idő, amikor egykori tanáromat sikerült úgy elrendeznem a hatalmas franciaágyon, hogy mellé férkőzve, karjai közé bújva kerülhessek egy pihentető, nyugalmi állapotba.
 Másnap a felkelő Nap lágy sugarai, s egy a nyakamat csókolgató illető ébresztett fel, szorosan tartva testét enyémhez, mintha sosem akarná elengedni azt. Mosoly kúszott még félálomban lévő arcomra, ahogy tudatosítottam kómás lényemmel a történteket.
- Jó reggelt! – fordultam felé, apró csókot nyomva ajkaira, melyek felett csukott pillái rezdültek meg a váratlan gesztusra. – Milyen volt a tegnapod?
- Meglehetősen unalmas – sóhajtott nagyobbat, belefúrva fejét vállamba, nem akarva kikelni a kényelmes ágy fogságából. – Amíg te délelőtt meg kora délután a menüt állítottad össze, nekem egy harminc oldalas szerződést kellett átnéznem. Azt hittem, elalszom olvasás közben.
- Nem lettem volna a helyedben – kuncogtam, bár nekem sem volt épp egy leányálom, amikor mindenkinek megfelelő étlapot kellett összedobnom. Komolyan, majdnem üvöltözni kezdtem a mellettem helyet foglaló kuktával, mert annyira idegesített a folyamatos nyavalygása. Mázlinak tudtam be, hogy a japán káromkodásokban még nem voltam annyira otthon.
- Tudom – mosolygott. – Ma szabadnapos vagy, nem? – váltott viszonylag hamar témát, gyors kérdésével.
- De igen – feleltem egy ásítás előtt.
- Akkor miért vagy ébren, és miért nem alszol, mint minden normális ember? – duruzsolta fülembe, olyan mély és dörmögős hangon, hogy nagyon orrvérzést kapni sem volt időm, annyira meghökkentett logikátlan vádja.
- Te keltettél fel!
- Nem köteleztelek rá – rántotta meg vállait, jobban belesüppedve a heverőbe, egyre szorosabban ölelve derekamat.
- Azt hittem a társaságomra vágytál – jegyeztem meg cinikusan, mire végre elértem, hogy azok a szép, még nagyon álmos barna szemek, rám tekintsenek. Kómás volt, csipa ücsörgött az íriszének sarkában, s alig bírta kinyitni azokat, és talán pont ez tette őt ellenállhatatlanná a szememben.
- Én mindig a társaságodra vágyom!
 És itt vette kezdetét egy hosszadalmas, véget érni soha nem akaró nyelvcsata, amiből győztesen természetesen Kris került ki, mivel heves ajakmozgásával fölém kerekedve kényszeríttet az alárendelt szerepébe. Már éppen belekezdtünk volna a lényegbe – amire egész héten vártam, mert akkoriban sokkal ritkábban csináltuk, mint általában, a sok hülye tennivaló és munka miatt –, amikor is megszólalt az a kurva telefon.
- Oh, a büdös picsába, menj és vedd fel! – ültem fel idegesen, útjára engedve a férfit, ki mobilja után kutatott, megpróbálva annak elnémítani monoton, egy idő után roppant irritáló hangját. Rohadtul deja vu érzésem támadt az eset miatt, mert pont egy hasonló szituációban voltunk, amikor anno CL betoppant a lakásban. Jesszus, annak is márt mióta…!
- Igen? – szólt a készülékbe élettársam – mivel valójában már az volt – mély, megfontolt hangon, de miután realizálta, kivel is akadt akkor szerencséje, arca rögvest felvirult. – Szia, hogy vagy? – érkezett hirtelen a lelkes kérdés párom ajkai közül. – Itt vagy a városban? Na, az fasza, sok sikert majd! Ja, Sehun is itt van… Aham… Ahaa… Persze, szerintem később simán ráérünk. Rendben, majd még beszélünk! Szia! – azzal letette a telefont, meglehetősen vidám mosollyal arcán. A szemem előtt játszódott le egy olyan beszélgetés, amihez látszólag közöm volt, mégis rá kellett kérdeznem a részletekre… Aish, látszott, hogy még reggel volt!
- Ki volt az?
- Chae-Rin – felelte boldog vigyorral arcán, mintha a lottót nyerte volna meg, nekem meg hosszasan el kellett gondolkoznom, hogy a név mellé arcot is tudjak társítani.
- CL? – akadt fenn megdöbbenésemben szemöldököm.
- Yep.
- És miért hívott? Egyáltalán… hogyhogy itt van? – értetlenkedtem továbbra is, milliónyi hangosan zakatoló kérdéssel fejemben.
- Tudod milyen, mindenhol vannak kapcsolatai, és éppen Tokyo-ban akadt dolga, szóval megcsörgetett – rántott vállat egykori tanárom. – Ha nem baj, este megiszunk vele valami.
- Dehogy, ez remek – lelkesedtem én is. Hihetetlen mennyiségű örömmel töltött el, hogy alkalmam nyílt újralátni az egyik régi barátomat. Imádtam azt a csajt, annak ellenére, hogy már másodjára szakított meg egy fontos eseményt, aminek tudatosítása után, rögtön közelebb evickéltem Krishez. – Viszont, előtte befejezhetnénk ezt!
- Ez egy király ötlet – mosolygott kajánul, mire ajkaim után kapva invitált negédes csókba, miközben testemet egyre közelebb szorította övéhez, bebizonyítva, mennyire készen állt már erre. Beletúrtam szőke tincseibe, próbára téve azok erősségét, ahogy kiélveztem minden apró mozdulatát, melyek egyenként felértek egy orgazmussal. Érintései lágyak, mégis határozottak voltak, amik egyenesen az őrületbe kergették bőröm libabőrös felületét, ahogy később ajkait kezdte legeltetni az érzékeny területeken. Már akkor, még mielőtt bármi elkezdődött volna abban a franciaágyban, éreztem, hogy helyben meg fogok halni.

- Basszus, el is felejtettem, hogy leveled érkezett! – mondta homlokára csapva, már a nappaliban, néhány óra elteltével, mikor mind a ketten kellőképpen éberek voltunk ahhoz, hogy kimásszunk a hálóból.
- Levelem? – hőköltem hátra, elvégre a huszonegyedik században nem volt divat a kézzel írt üdvözlőlap, meg az ehhez hasonló személyesebben dolgok.
- Mindjárt kettő – válaszolt, miközben a kezembe nyomta a két, gondosan és szépen megírt, barna borítékot. Értetlenül forgattam az aprónak tűnő, mégis az átlagnál vastagabb küldeményeket, melyek két ellenkező címről, két teljesen különböző embertől érkeztek. Ahogy észrevettem az elsőn a címzett nevét, automatikusan került nosztalgikus mosoly ajkaimra, ahogy kíváncsian feltéptem a papírt, hogy olvashassam a kézzel megírt, személyre szabott sorokat.
 Izgatottabb voltam, mint egy kisgyerek karácsonykor, pedig engem nem várt különleges ajándék a fa alatt, csupán egy hosszúnak könnyedén nevezhető élménybeszámoló az elmúlt egy évről.
- Na, ki küldte? – kérdezte párom, hirtelen zökkentve ki a betűk sokaságából. Amikor kiemeltem fejemet a papírból, s a férfire meredtem, olyan kaján vigyor ült arcán, amit egyáltalán nem tudtam behatárolni.
- Sulli – feleltem egyszerűen, mosolyogva fordulva vissza a levélhez.
- Mit írt? – bújt közelebb hozzám, hogy némileg ő is olvashasson. – Ne hidd azt, hogy csak téged érdekel; nekem a tanítványom volt!
- Én is a tanítványod voltam – forgattam meg szemeimet.
- Lehet, de vele nem feküdtem le – válaszolt, hasonlóan flegma stílusban, megpróbálva követni a szépen lekanyarított sorokat. – Bakker, szemüveg nélkül semmit sem látok – hunyorította össze szemeit, de aztán rájött, hogy feleslegesen próbálkozott.
- Ez is az bizonyítja, hogy megöregedtél – jegyeztem meg halkan, de csak egy barátinak koránt sem titulálható fejbecsapást kaptam, kedves kinevetés helyett.
- Huszonhárom vagyok, szóval még el tudlak verni – „fenyegetett” meg, pimasz vigyorát leplezve, ahogy visszafordult a kezemben szorongatott papír felé. – Inkább mondd, hogy mit ír!
- Csak hosszasan taglalja, mi van vele mostanság – mondtam halványan elmosolyodva, ahogy visszaemlékeztem exemre. – Beiratkozott egy egyetemre, levelezőn végzi, így csak szombatonként nincs a gyerekekkel, akikre akkor a szülei vigyáznak – mondtam el gyorsan az első bekezdés lényegét. – MinKinek meglett az érettségije, felvették őt is egyetemre, nyáron pedig folyamatosan dolgozik, hogy legyen spórolt pénzük. Jelenleg Sulliéknál laknak.
- Nem hangzik rosszul – mosolyodott el Yifan is, olyasfajta örömmel, amit eddig nem sokszor volt alkalmam látni.
- Egyáltalán nem – ráztam meg fejemet, lejjebb haladva a sorokkal. – Reméli, hogy azóta már bekötötted a fejemet – kuncogtam, óvatosan páromra sandítva. – Gratulált a sok díjadhoz, és tetszett neki az új könyved.
- Azt lefordították koreaira is? – ráncolta homlokát értetlenül, látom leszűrte a legfontosabb mondatokat.
- Ezek szerint – rántottam meg vállaimat, elvégre nem ez volt az üzenet leglényegesebb része. – De az is lehet, hogy Sulli tud japánul – hagytam a fantáziájára a dolgot, tovább haladva, egy olyan pontnál állítva le szemeimet, melyek túl hihetetlennek tűntek ahhoz, hogy nyíltan igaznak merjem nevezni azokat. Szám elnyílt, pillantásom elhomályosult, szívem hevesebb tempóra váltott, a vércukrom biztosan megemelkedett, ahogy a szöveget folytatva, teljesen sokkosan vettem ujjaim közé a mellékelt fényképet.
- Mi a baj? – nézett rám aggódva egykori tanárom, próbálva megfejteni lesápadt mimikáim mögött rejlő meghökkenésemet. – Mi ez? – mutatott a fotóra, összevont szemöldökkel vizslatva a rajta szereplő kölyköket.
- Ezek itt Sulli gyerekei – nyeltem egyet, teljesen kiszáradt torokkal. Kris vonásai is éppen annyira eltorzultak, mint ahogy arra számítani lehetett, ahogy felém sandítva igyekezett valami egyéb reakciót kicsalni belőlem. Valószínűleg sejtette dermedésem egyik okát.
- Szóval fiúk lettek…
- Igen – bólintott. – Jobbról balra nézve, ő itt MinKi – mutattam az egyik kissrácra, majd remegő ujjaimat a másikra vezettem –, ő pedig Sehun.
- Rólad nevezte el az egyik kisfiát? – csúszott ki akaratlanul is eme ártatlan mondat ajkain, szeretnivaló mosollyal arcán.
- Amikor még jártunk, gyakran emlegette, hogy ha egyszer fia születik, biztosan az apjáról nevezi el – emlékeztem vissza egy régi, teljesen jelentéktelennek tűnő beszélgetés, apró részletére. – Sosem hittem volna, hogy tényleg meg fogja csinálni.
- Ez azért nem olyan, mint a sok lehetetlen ígérgetés – ajándékozott meg hosszú pillantásával a férfi. – Meghatódtál, ugye?
- Miért, te nem hatódnál meg egy ilyenen? – kérdeztem vissza, majdnem kicsordult könnyeimet letörölve. Amióta Krissel éltem, sokkal gyakrabban akartam bőgni, mint egész eddig életemben összesen.
- Valószínűleg de – értett egyet. – Viszont, ez velem nem történhet meg, mert sosem voltam nővel.
- Tudod, a mai napig röhögnöm kell, ha ezt meghallom tőled – nevettem a kelleténél kicsit hangosabban, gondosan visszahelyezve a Sulli által írt levelet s képet a borítékba.
- Ekkora Casanovának ne higgyél – lökött játékosan oldalba, miközben figyelte, ahogy a második levelet vettem kezeim közé. – Ez kitől érkezett?
- Jongdaetől! – lelkesedtem fel azonnal, mert bár technológiailag az egyik legfejlettebb országban éltem, a huszonegyedik században, ahol a Facebook, a Messenger meg az efféle alkalmazások és közösségi oldalak mind a kapcsolattartásra születtek… én valahogy mégis elszalasztottam ezt a lehetőségemet Chen esetében. Beszéltünk, viszonylag gyakran, de nem úgy, ahogy kellett volna, így örültem a borítéknak, amin az ő neve díszelgett.
 Hevesen feltéptem a tartóját a lapnak, majd kibontottam a papírt, s sebesen olvasni kezdtem annak tartalmát.
- Azt a rohadt élet! – kurjantottam egy hangosabbat, mire párom úgy meredt rám, mint városi a falusi parasztra.
- Mi történt?
- Először is üdvözölnek minket, gratuláltak a könyvedhez, és remélik, hogy jól vagyunk – daráltam le a megszokott üzeneteket. – Majd Chen itt írja, hogy Xiumin végzett a színművészetin, megkapta a diplomáját és most munkát keres. Közben Jongdae átjelentkezett a zeneművészeti testvériskolájába, Bostonba, ahova fel is vették, és jelenleg ott élnek!
- Ne bassz már! – pattant fel helyéről, mellém lépve, elképedve bámulva a teleírt lapra.
- És ez még nem minden! – fordultam elképedve élettársam felé, visszatartott örömmel hangomban. – Összeházasodtak!
- …Hogy mit csináltak?! – hagyott ki egy ütemet Kris szíve is, ahogy meghallotta a hírt. Újra orrom elé raktam a levelet, hogy rendesen tudjak beszámolni az igencsak nagy eseményről.
- Első dolguk az volt, amikor Bostonba költöztek, hogy összeházasodjanak. Chen még szeptemberben kérte meg Xiumin kezét… És sajnálják, hogy nem tudtak meghívni minket, de nem lehetett volna megoldani… és blablabla…
- Wow – fújta ki eddig tüdejében rekedt levegőjét, miközben elképedtségében haját kezdte basztatni. – Ez elképesztő!
- Ez – kerestem a megfelelő szavakat – egyszerűen fantasztikus! – mosolyogtam, ahogy a levélhez mellékelt esküvői és bostoni képeket nézegettem, Yifan orra alá dugva azokat. – Végül mégis happy end lett a történet vége, nem?
- Ha úgy nézzük, igen – bólintott helyeslően. – Bár Sulliék Szöulban, Xiuminék Bostonban, mi meg Tokyo-ban vagyunk.
- De ha ezt leszámítjuk – forgattam meg szemeimet –, akkor valójában felesleges volt a sok sírás, nem?
- Ja, bár őszintén nem hittem volna, hogy ez lesz belőle – kuncogott, ahogy a szmokingban pólózó két szerelmes fiatalt vizslatta.
- Mert?
- Amikor írtam a levelet neked, tényleg azt hittem, hogy többé nem fogunk találkozni – rántotta meg vállait, meglehetősen komolyan pillantva szemeimbe. – Akkor jogos volt a sírás.
- Az biztos – tekintettem vissza egy pillanat erejéig eddigi éveim egyik legborzalmasabb időszakára. – De szerencsére, az elbaszott életeink végül keresztezték egymást – bújtam hozzá, hagyva, hogy a férfi átkarolja testemet, egy hihetetlenül édes jelenetet alakítva ki így ezzel.
- Szeretnéd, ha ez hivatalos lenne? – törte meg a kellemes csendet, különös kérdésével. Eltoltam magamtól, pont annyira, hogy rá tudjak nézni, és meg tudjam ajándékozni összevont szemöldökeim látványával.
- Ezt hogy érted?
- Nos, még nem mondtam neked – lépett kissé távolabb, heves gesztikulálások közepette kezdve beszélni –, de az itteni kiadó ragaszkodik ahhoz, hogy betörjek az amerikai piacokra is, így tanácsos lenne valamelyik nagyvárosba költöznöm… New Yorkba, esetleg Bostonba… Mindent fizetnének, csak hamar választ kell adnom, szóval… – tárta szét végül karjait – Lenne kedved hozzá?
- Bostonba költözni? – nevettem fel hitetlenül. – Persze, de mi ez így hirtelen? – erőltettem idétlen pofát arcomra, mert számomra tényleg nem volt világos, hogy miért pont akkor és ott kellett ezt közölnie velem.
- Aish, nem hittem volna, hogy egyszer ehhez kell folyamodnom – motyogta, sokkal inkább magának, mint nekem, majd kifújva eddig testébe rekesztett levegőjét, fél-térdre ereszkedett.
 Kitágult pupillákkal realizáltam a helyzetet.
- Te most…?
- Oh Sehun – szakított félbe magasztosnak hangzó szavaival – hozzám jössz?
 Hirtelenjében köpni-nyelni nem tudtam, és azt sem tudtam, melyik sarokba ájuljak a váratlanul érkezett kézkérés miatt. Ez most komolyan…? Basszus, még magamban sem mertem kimondani!
- Jézus fasza Kris! – nyögtem kelletlenül, ahogy karon ragadtam a férfit, hogy felráncigálhassam a padlóról.
- Szóval? – húzta fel szemöldökét, várva a válaszomra, olyan pajzán mód vizslatva testemnek minden egyes részét, hogy egyenesen zavarban éreztem magamat. Pedig ha valaki, akkor ő már mindenemet látta…
- Jesszusom – fújtattam halkabban. – Persze, hogy hozzád megyek, te hülye! – feleltem, éppen csak annyira, hogy meghallhassa baromi zavaros szavaimat. Hát most mit mondjak? Sosem kérték még meg a kezemet, nem tudtam, hogy ez ennyire zavarba ejtő.
 Kris arcán természetesen elégedett mosoly foglalt helyet, miközben átkarolta derekamat, úgy húzva ölelésébe, homlokát enyémnek döntötte, s így csókolt hosszasan ajkaimra. Akármennyire is volt néha egy kanos marha, azért értett a romantikához, ezt el kellett ismernem, a nyelvjátékokról nem is beszélve…
- Szeretlek! – mondta határozottan, miután elvált tőlem, s győzelemittasan pillantott arcomra. – És ha már én kaptam el azt a csokrot egy éve… úgy kerek, ha betartom a hagyományokat, nem?
- Ebben igazad van – kuncogtam. – Bár azok a művészi köcsögök beelőztek minket, látod!
- Akkor így már nincs jelentősége? – játszadozott szavaival, úgy, mint kisgyerek a játékaival, egy ártatlan, semmilyennek tűnő napon.
- Nem tudom – vontam vállat. – Mindenesetre egy próbát megér!
 Azzal ismételten birtokba vettem azokat a vastag, harapnivaló ajkakat, melyek eddig mindig épp akkora örömmel töltöttek el, mint az előtte való hónapokban.
 Őszintén, ha két éve azt mondják nekem, egy befutott férfiíróval fogok boldog párkapcsolatban élni Japánban, körberöhögöm az illetőt, és azt mondom, ez csak egy elborult történetben eshetne meg. Hát, ma már biztosan tudom, hogy ez egyáltalán nem elborult, hibás vagy őrült… csupán más, mint az átlag.
- Basszus! – nyögtem fel kelletlenül, kiválva a csókból.
- Mi a baj?
- Csak elképzeltem CL fangörcsét, amikor megemlítjük neki az esküvőt… Szerinted bele fog halni?
- A mi szerencsénkkel? – horkant fel ironikusan. – Talán egy másik történetben!

29 megjegyzés:

  1. Hát hallod fater... Én nem is tudom mit mondjak... egyszerűen csak itt fetrengek az ágyban és próbálok nem elolvadni.
    Ez
    Annyira
    Aranyos lett. Nem cuki, hanem kurvára aranyos.
    Engem nem is az eljegyzés hatott meg igazán, hanem Sulli levele. Hogy betartotta, hogy Sehunról, vagyis, hogy az apjáról fogja elnevezni a gyöcköt és ezért lett az egyik Minki a másik meg Sehun. Ahawgdss én a kliséken élek. Az táplál. El fogok hízni.
    Mindegy.
    Chen és Xiuka meg annyira természetes, és persze, hogy ebből jön a házasság nekik is, de arghh az a Sehun válasz annyira ennivaló. Most akkora szemeim vannak és csillognak a fangörcs, inkább fanrohamtól.
    Nagyon ehehe lett ez a befejezés tökre illik ide meg minden, de ami külön kiakasztott...
    Az.
    Az.
    Hogy kurvára egy éve kezdted el. Én meg csak ezen bőgök. Olyan sokat jelenthet neked és
    .
    Nem tudom kifejezni az érzéseimet. Valamint tőlem furcsán értelmes lett ez a komment.
    Nem tudom azt írni, hogy folytatást :c
    Egy hatalmas virtuális pacsi jár neked! Az első (felvállalható) befejezett ficid! Congrat
    És most, hogy befejezted már megölhetlek :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ahhoz képest, hogy elakadt a szavad, viszonylag sok mindent tudtál írni.
      Nos, köszönöm.
      Örülök, hogy a cuki helyett az aranyos jelzőt használtad XD
      Nem is az esküvőt terveztem meghatottra, hanem a leveleket, és Sehun reakcióit, azokkal kapcsolatban.
      Remélem nem halsz bele a fanrohamba, az senkinek sem tenne jót, hidd el nekem :D XiuChen esküvő, tettem erre anno utalást, és csodálkoztam is, hogy azt senki nem említette meg :D Na mindegy :3
      Igen, tényleg egy éve kezdtem el a történetet, és hihetetlenül furcsa - még nekem is -, hogy ennyire hamar be tudtam fejezni. Nem gondoltam, hogy ez ennyire gyorsan fog menni.
      Azt látom, hogy nem igazán megy neked az érzelemkinyilvánítós dolog, de annyi baj legyen, elnézem. :D
      Köszönöm! ((Ebben legalább igazad van XD))
      Azért ne ölj meg, mert még vannak futó ficijeim!
      Noel ♥

      Törlés
  2. ^^ Hát csajszi én meghaltam. Túl sok az arányosság xD Nem lesz se hosszú se összeszedett ez a véleményem de ez a te hibád! >< elolvadtam :D Egyszerűen tökéletes befejezése egy tökéletesen egyedi történetnek. És igen, vége.. De valahogy így egész :) Remélem még sokáig fogsz boldogítani minket ilyen ficekkel ;) És köszönjük, hogy megírtad! *-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen :3 Ez a válasz sem lesz annyira hosszú, mint ahogy azt kellene, mivel nemsokára tervezek nektek egy kis meglepetést, ahhoz meg nem beszélhetek sokat :D Mindenesetre nagyon örülök neki, hogy ennyire tetszett neked ez a történet, reménykedem benne, hogy majd a többinél is látni foglak! Noel ♥

      Törlés
  3. Szia^^
    Imadtam<3
    Nagyon aranyos Sulli hogy az apjarol nevezte el a kicsit^^ A kicsi Sehun es Minki,nagyon cukik lehetnek^^
    Chenchen es Baozi eskuvoje....hat nem is tudom mit mondhatnek....annyira aranyosak egyutt hogy szerintem ez varhato volt. Az o eljegyzesuk es Sehunnie valasza...ah,egyszeruen imadnivaloak<3
    Szegeny CL,jobb lesz ha felkesziti a kicsi szivet,mert senkinek nem lesz jo ha meghal XD
    Koszonom hogy irtal egy ilyen gyonyoru csodat<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!^^
      Örülök, hogy tetszett!
      Hát igen, Sulli azért még cukiskodik, ha hivatalosan nincsen a fejezetben :3 Igen, a kicsi Sehun és MinKi nagyon aranyosak, én legalábbis cukinak képzeltem el őket ^^
      CL-nek biztosan készítenie kell magát lelkiekben :D
      Köszönöm, hogy írtál, és köszönöm, hogy olvastad!
      Noel ♥

      Törlés
  4. Szia! ^^
    Eléggé ismeretlen lehetek számodra, hiszen nem igazán írtam még neked bármelyik rész után, legalább egy kisebb szösszenetet.. Ez annak köszönhető, hogy már eléggé a végefelé kapcsolódtam be, így értelmét sem láttam, hogy az utolsó hat fejezethez írjak.. gondoltam majd így a végén összegzésképp leírom gondolataimat a történeteddel kapcsolatban :)
    Akkor most ugorjunk vissza a legeslegelejére, ahol Sehun egy érzelmi szerencsétlenség volt, és eléggé bunkó személyiséggel megáldott. Imádtam a gyereket, az egész karakterét, melyet megalapoztál neki, és a beszólásain olykor röhögőgörcsöt is kaptam. Az iskolában igazi alfahím, minden csaj isteníti, nem mellesleg van egy idióta, aranyos, (és a későbbiekben, mint kiderűlt), meleg haverja, Jongdae. Azt hinnénk Sehun élete nem is lehetne jobb, ám mégis ott vannak a ,,szülőknek" titulált személyek, akik szeretnek keresztbe tenni saját fiúknak. A szörnyű múltja, és az első szerelme... sosem sírok történeteken, filmeken, sorozatokon, videókon, mert nem tudok. Viszont te igazán tudtad éreztetni velem a feszültséget. Akkor is, ha nem is sírtam, legalább egy picit bekönnyeztem, vagy végig futott a hideg minden procikámon, Sehun szerencsétlen múltja és az akkori jelene miatt. Majd a későbbiekben megjelenik az új, szexi tanár bácsi, akit az első perctől imádtam... bár a végefelé eléggé mérges voltam rá, de menjünk a dolgokkal szép, sorjában...
    Yifan is eléggé szerencsétlen sorsú, ugyanis neked köszönhetően, az ő múltjába is betekintést nyerhettünk. Mik ezek a szülők?! Te jó Isten... hát a pofám leszakadt. ._. Még verő embereket küld az apja, azért, mert a fia meleg. Én simán feljelentettem volna. Azt is leszarnám, ha valaha is apámnak neveztem... Mi ez már? >~< Lényeg a lényeg, őt is nagyon sajnáltuk, és megsimikéztük volna a buksiját. Nem értem Sehun mit hisztizett rajta, mikor megjelent előtte :"D Ha nem őt szapulta folyamatosan, akkor senkit. Pedig szegény, ártatlan Wu Yi Fan, nem is ártott neki még. MÉG. Az igazgatónak hála, hamar sikerül közelebbről is megismerniük egymást... legalábbis Yifan, Sehun-t. Hunnie már kezdi megkedvelni a tanár bácsit, aztán jön az a bizonyos ominózus pillanat, mikor Yifan egy dal álltal, szerelmetval neki. A másik szerencsétlen meg elrohan és gondolatban elküldi a picsába.... Ez volt az a jelenet, mikor már a fejemet fogtam Sehun bénázásán a melegekkel kapcsolatban. Ugyanis, mint kiderült, még a haverja is homokos és ezt is a legrosszabb módon tudta meg. Felbukkan CL (nem biztos, hogy ekkor, de már eléggé összemosódik a fejemben a történet :"DD), akit szerintem minden olvasód imád, yaoista hajlamai miatt. És még Sullit sem említettem meg, akit ez az idióta felcsinált (jó, azért ennyire ne fényezzük Sehun-t), sem az okos húgát, aki szintén közrejátszott, hogy a KrisHun páros, igenis létezzen a sztoriban.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Miután Sehunka végigrágta magát a történéseken, adott egy esélyt Yifan-nak, és minden úgy ment, ahogy kellett. Ezalatt az idő alatt, megtárgyalta a dolgokat Chen-nel és megismerkedett az ő palijával, Xiumin-nal. Sehun boldog volt, legalábbis akkor.. aztán a sok romantikus rész után, jött a hideg zuhany, amit őszintén szólva, hiányoltam. A szülők ismét megmutatták milyen jó fejek, meg ilyenek.... ezáltal az iskolában úgy vesztette el Sehun a népszerűségét, mintha nem is lett volna. Yifan-t elbocsájtották, s bár nem derült ki, melyik diákjával kavart, mégis sokan rá tippeltek.... és nem is tévedtek. Yifan ezáltal szakít vele, eljátsza az érzéketlen, bunkót (igen, itt voltam nagyon mérges rá), Sehun hisztis lány lesz (végülis jogosan), kidobják otthonról, aztán alakulni látszanak a dolgok, mikor a két jómadár lefekszik egymással, aztán mégsem.... és így mentek a dolgok, ám Sehun mégsem volt egyedül, hiszen a barátok ott voltak mellette és nem hagyták a szarban, még Minki sem, az egykori ,,ellensége".
      És jött CL.... ó, hogy én mennyire szeretem azt a lányt! Kb ugyanazon a véleményen álltunk és leginkább az ő karakterével tudtam igazán azonosulni. Nem értettem, mit szaroztak itt, mikor simán lehettek volna boldogok xdd
      Mondjuk végülis azok is lettek. Mikor újra összejöttek, és az érettségi után Tokyoba kellett mennie a párosnak, eléggé tudtam sajnálni Jongdae-t. Főleg, mikor tőle kellett Sehun-nak elbúcsúznia. Talán az a jelenet hatott meg igazán... Ah, úgy fog hiányozni az ökörködésük! Azt hiszem megfelelőképpen búcsúzhattunk el a kis csapattól az utolsó előtti, illetve az utolsó részben a KrisHun párostól :) Most már örülhet Sehun feje, hiszen ismét láthatja személyesen legjobb barátját, immáron házasként ^^

      Sajnálom, hogy végül ilyen hosszúra sikerült monológom. ^^" és az esetlegesen előforduló helyesírási hibákért is ezer bocsi. Eléggé izgatott voltam, mikor ezt írtam, nem mellesleg tabon is pötyögtem be a sorokat. ^^" Örömmel látom egyébként, hogy több blogod is van, nem mellesleg az egyik BTS fanfic, uhhh *_* nagy szerelmetesem az a banda xdd

      Köszönöm, hogy olvashattam a sztorit. További jó írást, és ilyen zseniális történeteket! :)

      Törlés
    2. Szia!
      Bevallom, amikor először megláttam a véleményed hosszá, nagyon megijedtem, mert amikor utoljára ilyen terjedelmű "véleményt" kaptam, akkor egy - veled ellentétben - nem valami kedves lány osztott ki. :'D Szóval azóta kicsit rossz emlékeim vannak a hosszú véleményekkel kapcsolatban, de amikor elolvastam a tiédet, megnyugodtam ^^'
      Való igaz, hogy neved eddig ismeretlen volt a számomra, de tény és való, hogy ha már a végén kapcsolódtál be, akkor nincs túl sok értelme az utolsó fejezetekhez kommentelni, ezzel tökéletesen egyetértek.
      A válaszom hosszúsága ne zavarjon meg, végigolvastam minden apróságot, amit leírtál nekem, csak éppen egy élet lenne, ha minden hozzászólásodra/megállapításodra válaszolnék, vagy valami hasonlót hozzáfűznék, remélem megérted (és bocsánat a lustaságomért XD).
      Megmondom őszintén, néhol hangosan felnevettem azon, amit írtál, mert úgy fogalmaztad meg, hogy az akár mehetne a KrisHun könyvének hátuljára is XD Bocsi, ezen nagyon jót mosolyogtam ^^"
      Nagyon jól látod amúgy a karaktereket, és örülök, hogy szinte mindegyikről ilyen sok mindent tudtál mondani, és természetesen annak is nagyon örülök, hogy nem sajnáltál időt és energiát, hogy legépeld nekem ezeket a sorokat, amiket nagyon megköszönök! Sajnálom, hogy nem tudok mindenre válaszolni, de majd úgyis érkezni fog még ide bejegyzés, és ott én magam is beszélni fogok a karakterekről és azoknak kialakulásáról :D ((Spoiler alter))

      Nem bánom a hosszú monológodat, nagyon örültem neki, hidd el! Szégyellem magam, amiért nem tudtam neked hosszabban válaszolni ^^" Nem találtam helyesírási hibákat meg elírásokat sem, szóval nem kell bocsánatot kérned :D Tabról nekem ennyit írni... Le a kalappal :'D Jaj, nekem is nagy szerelmem a BTS és azt a ficit is nagyon a szívemen viselem :D Remélem azért majd ott is látni foglak!

      Köszönöm, hogy írtál nekem, és hogy végigolvastad a történetet!

      Noel ♥

      Törlés
  5. OMG el sem hiszem hogy vége :3 egyik legnagyobb kedvenc storymnak vége . . . (összeroskadt) de még is örülök hogy ilyen vége lett és Kris OMG megkérte a kezét Sehunnak na az lesokkolt :D az egész történet úgy volt tökéletes ahogy volt imádtam és remélem lesznek ilyen klassz ,élmény dús , aranyos ,romantikus történeteid :3 .
    További sikereket kívánok neked az írásban :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hehe, örülök, hogy ennyire a szívedhez nőtt a történet, és köszönöm, hogy a legnagyobb kedvencednek nevezted, ez jólesik nekem! Eléggé happy end lett, pedig alapjáraton nem rajongok a boldog befejezésekért, de túlságosan szeretem ezt a történetet, hogy köcsög véget írjak hozzá! :D
      Köszönöm, hogy írtál, és köszönöm, hogy olvastad a ficit!
      Noel ♥

      Törlés
  6. Hali Senpai!^^
    Hát vége... Amikor megláttam, hogy kint van, rögtön rohantam olvasni. Wow, pont egy éve. OuO
    Meglepően egyáltalán nem voltam szomorú, amikor az utolsó sorokat olvastam. Igazán-igazán szép befejezése lett, az egész fejezetet végig mosolyogtam, egyszer-egyszer még nevetni is elkezdtem, annyira örültöm. Így visszagondolva naaaagyon sok mindenen ment keresztül ez a történet... És talán, megkockáztatom, hogy ez a valaha olvasott, legnagyobb kedvenc fanfictionöm.
    Juj, ez most kicsit nosztalgikus, eszembe jutott, még amikor tavaly megkezdtem az olvasását a blognak.
    Minden karakterben magamra ismertem egy-egy tulajdonságból, és nagyon sok érzésük ismerős volt számomra. Egyetlen egyszer sem volt olyan, hogy kizökkentem az olvasásból, az egészet nagyon élveztem. Szép érzéseket közvetített ez az egész, nagyon megtudott hatni. A karakterek közül igazából szinte mindenkit szerettem, gondolom könnyű kitalálni, hogy kiket nem :D bár "ő" is kellett, hogy ez a kettő együtt maradjon, én valahogy egyfajta "próbaként" fogom fel.
    Örülök, hogy kicsit ilyen rejtélyes lett, néhány nyitott kérdéssel, mégis kielégítő válaszokkal. Még ha az elválásos rész szomorú is volt, ez a Happy End csodás lezárás ennek a remek ficinek. :) Még valamikor, 1000%, hogy vissza fogom olvasni. Heheh, hosszú nap lesz az. :D
    Hát azt hiszem, hogy ide már nem nagyon tudok mit írni.
    Mostmár ideje lenne a többibe is beleolvasni azok közül, amiknek az írásánál jelen vagy!^^
    Puszi,
    Egy rajongód ^-^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hali Kohai!
      Hát vége bizony... Egy éve kezdtem, pont egy év alatt fejeztem is be, ami eléggé bizarr, de hát így kerek :D
      Sosem hisztek nekem, én mondtam, hogy nem lesz szomorú :D Nem terveztem siratósra, vagy nagyon drámaira... Ez csak egy egyszerű lezárása egy sok mindenen keresztülment történetnek (szerintem). Jaj, köszönöm, hogy ezt választottad a legkedvencebb ficidnek ^^
      Furcsa azt mondani, hogy tavaly, elvégre nekem olyan, mintha tegnap lett volna, hogy pl a 7. fejezetet írtam :D
      Örülök, ha bele tudtad magad élni az olvasásba, mind a stílus, mind a karakterek tekintetében :3 Megértem, ha te Haneulra (remélem rá gondoltál az "ő" alatt) egy kis próbaként tekintesz, de az ő jelenlétének, és folyamatos emlékének is hatalmas szerepe volt Sehun életében. Még, ha a végére is, már nem volt többé fontos.
      Örülök, hogy ilyen békés - ha mondhatom ezt - gondolatokkal búcsúzol a történetemtől. Maradtak kérdések? o.O Jaj, nem szerettem volna, de mindegy :D Válaszold meg a saját tetszésed szerint őket :D
      Köszönöm szépen, hogy írtál, és hogy szinte végig jelen voltál ennél a ficinél :D Köszönöm, hogy olvastad, és örülök, hogy ennyire szeretted!
      Noel, a te Senpai-od! ♥

      Törlés
  7. Szia :)
    Előre is bocsi, rövid lesz, de a lényeget már ezerszer leírtam, úgyhogy csak tömören :hihetetlenül jó lett! Örültem, hogy végül a Chennel újra összekerültek(valószínűleg), meg az is cuki volt, hogy Kris megkérte a kezét. Nyugis lett, így hogy egy évvel később játszódik, és amolyan méltó befejezése egy hosszú történetnek. Aranyos lett, ezt a párost zabálni kell, annak ellenére hogy itt olvastam először róluk( mivel a Hunhan nálam a módi :)). Kifejezetten szívmelengető volt, hogy így is boldog életet lett, pedig milyen kis elbaszott Sehunka volt a legelején :). Szomorú, hogy a húgát valószínűleg többé nem látja, de így elfogadható, és bármilyen szar, de ő is a régi életéhez tartozott, így nem maradhatott vele.
    Köszönöm szépen, hogy olvashattam, rendkívül jó (és ha mondhatom ezt) igényes fanfiction lett, remélem sok hasonlót és még ennél is jobbat alkotsz majd :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Egyáltalán nem voltál rövid, örülök, hogy vetted a fáradtságot, és véleményt írtál nekem!
      Köszönöm szépen, nagyon boldog vagyok, amiért tetszett! Hát, azt nem írtam meg, de nagy rá a valószínűség, hogy Bostonban felkeresik egymást :D Már előre megmondtam sokaknak, hogy nem lesz egy drámai lezárás az enyém, csak egy szimpla, nyugis kis búcsú :D Na ja, KrisHun forever cute, ezt már le se vakarhatnám magamról :D (Jaj a HunHan... Majd mesélek :D). Ja, tényleg jó lett így a végén Sehun élete, pedig ennyire vidámra azért nem terveztem :D A húga egy meghatározó személyiség volt Sehun életében, és ha még el is kellett hagynia, mindig szeretni fogja (jaj de romi lettem).
      Köszönöm szépen, hogy olvastad, és hogy írtál is hozzá, nagyon örültem neki! Igyekezni fogok, ígérem!
      Noel ♥

      Törlés
    2. Szia :)
      Én ide még nem írtam, ha jól emlékszem, de mindenben egyetértek barátosnémmal! Nagyon tettszett a történet, mondjuk nálam nincs favorit pár, amíg érdekesen adják elő nekem mindegy, hogy fiúxfiú illetve fiúxlány. Mondjuk yurit még nem olvastam és nincs is betervezve. Na visszatérve a lényegre, nagyon jó vége lett. Néha aggódtam Sehun épelméjéért, mert nem igazán mutatta a jelenlétét, de jól jött ki minden.
      Nagyon szépen köszönöm, hogy megírtad ezt a történetet, élmény volt olvasni és még az ismétlést se fogom kihagyni, ez garantált! :) <3

      Törlés
    3. Szia!
      Nem, tényleg nem írtál még nekem, de örülök, hogy most mégis itt vagy! Örülök, hogy elégedett voltál/vagy a történettel, és hogy elnyerte a tetszésedet! Megmondom őszintén, nekem számít a páros, és hogy yaoi vagy hetero-e, bár ha jól van megírva, akkor tényleg mindegy :D Örülök, hogy tetszett a befejezés.
      Nagyon szépen köszönöm, hogy elolvastad a történetet, és köszönöm, hogy mellé még írtál is nekem!
      Noel ♥

      Törlés
  8. Szia~
    Úristen. Ez. Én. Így. Most. Nem. Nem. Ez. Oké. XD Baszkikám, baszkikám utolsó rész! Istenem. Húúúú... várj, szedjem össze magam. Először is gratulálok neked! Ahhoz, hogy kitartottál e történet mellet, pedig biztos voltak hullámvölgyeid, amikor legszívesebben kibasztál volna mindent az ablakon. De mégis elérted, hogy befejeződjön egy általad megalkotott történet. Szent Margit, hogy én mennyire büszke vagyok most. Le sem tudom írni, hogy mennyire. :D
    Igazából csak most olvastam el az előző fejezethez írt válaszodat. Megnyugtatlak, nem voltál szentimentális, teljesen megélegedtem a válaszod tartalmával. :D
    Meg kell mondanom, hogy nem akartam megnyitni az új részt. Féltem tőle xD. Nem akartam, hogy vége legyen. Nem akartam utolsó részt. De mégis megnyitottam, elolvastam... és, hát most épp véleményt pötyögök neked. ^^
    Ez az egész befejező rész úgy lett jó, ahogy van. Örülök, hogy Sehun élete végül jóra fordult és "happy end" lett. Az ő karaktere nőtt a legjobban a szívemhez, és nem csak azért, mert az ő szemszögéből van felvezetve minden. Leginkább amiatt, mert van egy két dolog az életében, ami már kísértetiesen hasonlít az egyémhez, ami egyben szomorú, de nem akarok most itt neked szomorkodni. :) Ezért nagyon a szívemhez nőtt a kis pösze.
    A két sztriptízesnek meg külön örülök, hogy öszzeházasodtak. Kellett az nekik! Áh, és Boston *-*.
    Sehun pedig szakács lett, OMFG! Most elképzeltem, ahogy a tésztát nyújtja a ramenbe. XD So sexy!
    Yifan könyvét, ami azt illeti én is elolvasnám. Ez nem tudom honnan jött, de elolvasnám. :D Amilyen ez az ember, valószínűleg egy jó elvont kis könyv kerülhetett ki a kezei alól. Az elvont dolgokért meg oda vagyok, so ja, szívesen elolvasnám.
    Juj, és a kis porongyok! Minki és Sehun *-*. Nem tudom, hogy emlékszel-e - de, ha nem is segáz -, de még régebben írtam neked az egyik kommemtemben, hogy mennyire örülnék annak, ha szerepelnének még egyszer a kis gyerkőcök. És meg is kaptam! Biztos kis aranyoskák! Nem vagyok valami gyerek párti, jobban elvagyok az állatokkal, de ezeket a babákat megcincálnám. xD
    Szó mi szó, nagyon tetszett az egész. Mint azt előzőleg is leírtam, imádtam ebben a világban lézengni. ^^
    Mégegyszer szeretném megköszönni neked mindent. Egyszerűen csak azt, hogy ezt az egészet kiposztoltad, és nem hagytad a gépedem porosodni, a kíváncsi világ elől elzárva. :D
    Remélem ezután is lesznek még ilyen "kis" történeteid. Bár, most ott van a Limbo meg a BFF - ezeket is figyelemmel követem -, amiket még folytatnod kell, de biztos van még pár ötleted, amit előbb-utóbb egy történetbe fogsz vetni.
    Ennyi lettem volna, a legelején azt mondtam, hogy nem fogok hosszú véleményt hagyni, mert tuti sok hosszú vélemény lesz itt, amire egyenként válaszolgatni nem könnyű feladat. De végül ellent mondtam a saját szavamnak. :3
    Berni♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm a gratulációt! Nem igazán jut most eszembe olyan pillanat, amikor ki akartam volna mindent vágni az ablakon, köztük ezt a történetet is, de természetesen akadtak olyan hullámvölgyek, amikor nem szerettem volna írni. De kitartottam mellette, és kerek egy év alatt be is fejeztem :3 Büszke vagyok magamra miatta, és köszönöm, ha te is az vagy rám!
      Megértem, hogy az elején féltél a végétől, a helyedben valószínűleg nem szívesen nyitottam volna meg ezt a bejegyzést :D De örülök, hogy te végül megtetted.
      Amilyen szar volt Sehunnak az elején, annyira jó lett neki a végén, pedig nem szerettem volna, ha ennyire boldog befejezés lesz, de nem tudok ezzel a párossal köcsög lenni :D Örülök, ha azonosulni tudtál Sehunnal, bár sajnállak is miatta, mert a srác lelkiállapota az elején koránt sem volt jónak nevezhető... Ha érted mire gondolok.
      Igen, a két sztriptízes together forever stílusban együtt maradtak :D (Csak ezt hivatalosan házasságnak hívják :D).
      Hehe, Sehun munkájával bajban voltam, mert nem tudtam, hogy minek adjam szegény fejét :D Végül szakács lett a gyöngyöm :D
      Ami azt illeti, Yifan könyvét én is elolvasnám XDD Őszintén nem tudom mit írna a kicsi karakterem, de tuti valami király dolgot alkotna, elvégre ő Wu Yifan :D
      Igen, emlékszem, mondtad, hogy szeretted volna, ha a kölykök még benne lesznek, és akkor mosolyogtam is magamban, mert ugye akkor már előre tudtam, hogy ott lesznek :D
      Köszönöm szépen, örülök, ha tetszett, de tényleg!
      Jaj, annyira aranyos vagy, hogy ilyeneket írsz nekem, mindjárt megzabállak :3
      Természetesen lesznek, sőt, már vannak is :D A Limbo meg a BFF mellett, még van egy BTS ficim és egy másik EXO szerepezésem, amikkel azért haladnom kell, szóval nincs olyan sok időm gyászolni a KrisHunt XD
      Köszönöm, hogy végül ellentmondtál magadnak, és ilyen hosszasan írtál nekem! Örülök, hogy ennyire szeretted ezt a történetet, és köszönöm, hogy olvastál! Remélem még máshol is látni foglak!
      Noel ♥

      Törlés
  9. Szia Noel!
    Elsem hiszem, hogy ez volt az utolsó rész ..
    Olyan szép, tökéletes, aranyos rész volt..
    Tökéletes volt utolsó résznek..
    Amikor elkezdtem olvasni ezt a történetet, nagyon megtetszett, és az addig fent lévő részeket mind elolvastam :)
    Aztán pedig mindig izgatottan vártam a következő részeket. És ez az izgalom nem múlt el,és ahogy olvastam, egyre jobban megszerettem..
    Később vettem már csak észre, mennyire hozzá nőtt a szívemhez :)) Szomorú részeknél én is szomorkodtam, a cukormázas részeknél pedig csak csillogo szemekkel olvasgattam :)
    Bár nem régóta írok neked, de te tehetsz róla, hogy rászoktam a komment írásra :P
    Na, de akkor most erről a részről:
    Nagyon örültem neki, hogy Kris egy híres író lett, és hogy Sehun is talált magának egy jó munkát :)
    Chenék pedig összeházasodtaak :D annyira örültem nekiii de aztán tovább olvastam, és az örömöm pedig egyre csak nőtt :) komolyan ez a történet a szivem csücske :P most mi lesz velem? :D jajj meg CL szegénykém ha megtudja, meghal fangörcsben :P
    Köszönöm, hogy olvashattam
    ( és megint én írok utoljára.. Miezmár? :( )
    - Renii

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Reni! ^^
      Megmondom őszintén, én sem tudom még annyira felfogni.
      Köszönöm, hogy ezt gondolod.
      Örülök, hogy tökéletesnek gondolod, és köszönöm szépen! ^^'
      Lehet, már unalmas, hogy mindig ezt mondom, de tényleg örülök, hogy ennyire tetszett neked! ^w^
      Köszönöm, köszönöm... nem tudok mást mondani, komolyan X'D
      Nagyon örülök neki, hogy ennyire közel érzed magadhoz a történetet, ez nekem amúgy nagyon jólesik :3
      Én annak csak örülök, ha rászoktattalak a kommentírásra :D
      Úgy gondoltam, ha már mindkettejüknek rémes családi hátteret adtam, legyen a jövőjük szebb :D
      Összeházasodtak bizony :D Jaj, köszönöm szépen, hogy a szíved csücskének nevezed a történetet *^* Ezzel tényleg nagyon széppé teszed ezt a napot nekem ^^
      Köszönöm, hogy itt voltál, hogy elolvastad a történetet, hogy szeretted, és hogy írtál nekem!
      Noel ♥

      Törlés
  10. Hát ide is eljutottunk... :( Imádtam. Minden részt, mondatot, szót, betűt. Jaj Istenem. Szerintem el fogom én ezt még olvasni egy párszor.
    Tudod, hogy nem tudom az éréseimet leírni szóval most sem fogok tudni leírni szinte semmit... :/ Sajnálom.
    Viszont! Nagypn megörültem Sulli levelének, illetve annak, hogy Sehunka szakács lett! :D Én is az leszek *--* Némi közös van bennünk!
    A gyerekek biztos cukik,és én is meghatódtam volna!
    XiuChen!!!! <3 Jaj de jó lehet nekik is, remélem, ha Krisék mennek Bostonba akkor taliznak és tényleg kiélik magukat, illetve Megházasodnak!
    Nagyon szerettem ez a ficit, illetve szeretem, mert nem lehet megunni!!
    Köszönöm, hogy megírtad és hogy publikáltad is.
    Jaj, de szeretlek te lány!! <3 sok sikert a többi irományodhoz! <3
    Rajongód: Atina!! ^^<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony, ide is eljutottunk.... :/ Köszönöm szépen, tényleg örülök, ha tetszett. Majd egyszer, néhány év múlva én is újraolvasom :D
      Persze, hogy tudom, ismerlek már valamennyire :D Emiatt ne szabadkozz XD
      Itt mindenki szakács lesz? :D Népszerű szakma, mit ne mondjak, mondjuk baromi jó is, azt hozzá kell tennem :D (B tervem a szakácskodás mellesleg)
      Naná, hogy cukik a gyerekek, elvégre Sehun kölykeiről van szó :D
      XiuChen biza XD Ugyan nem írtam le nyíltan, de valószínűleg, amikor Kris és Sehun Bostonba fognak menni, találkozni fognak Chenci babáékkal :3
      Köszönöm, nagyon örülök neki, ha tényleg ennyire szeretted!
      Én köszönöm, hogy olvastad!
      Hehe, én is szeretlek ám! ♥ Köszi :3
      Noel ♥

      Törlés
  11. Szia Noel!
    Elérkeztem a végére így kora reggel és totál megzuhanva potyog pár könnycseppem, de vigyorgok közben. ^^ Szép kerek lett ez a történet, amit az 50 rész és az egy év is csak tetéz. Próbálok lenyugodni, hogy valami okosságot tudjak írni, de nem biztos, hogy sikerül.
    SZAKÀCS!!! Hát ezen csak nevetni tudok, de nagyon állat, soha nem hittem volna, hogy szakács válik majd Sehunból.
    Annyira szuper, hogy mindhárom párnak jól alakultak dolgaik. Azt gondolom nem is kéne írnom, hogy Sulli esküvőjén a XiuChen pártól való búcsúzkodás érintett meg legjobban. Már, amikor Xiuminnal ölelkeztek össze, nàlam elkezdődött a szemem bekönnyesedése és míg végigolvastam az egészet ez így is maradt. Jaj meghalok mindjárt. :-) Szóval a művészi köcsögök megházasodtak Bostonban és Sehunkáék is mennek utánuk. Ez több már, mint amit meg tudok emészteni. :-D Egyszer írtad, hogy lesz majd szó Amerikáról a későbbiekben, de nem hittem volna, hogy azért, mert odamennek élni/megházasodni. Imádom *.*
    Azt se tudom, hogy milyen fangörcsöt nyomjak itt le, majd kikérem CL véleményét. :-P
    Az tuti, hogy ha most visszaalszok egy kicsikét, akkor valami szépet fogok álmodni ennyi vigyorgás után. XD
    Nagyon hálás vagyok, amiért megírtad ezt a ficit, a szívemhez nőtt és imádtam. Gratulálok hozzá, mert isteni lett. ;-) A könnyes búcsú az most részemről stimmel, de veled még ,,találkozom" a többi blogodon, szóval nem szabadulsz tőlem. :-) Akkor én most el is köszönök itt utoljára Ditta style-ban.
    Pusz
    Ditta <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Ditta!
      Megértem az érzéseidet, amikor a 49. fejezetet írtam, a végén már én is bőgtem, de az 50. fejezet gépelése közben mosolyogtam ^^ Örülök, ha te (is) elégedett vagy a történet befejezésével.
      Igen, szakács lett a kicsike :D Szerintem sokakat meglepett, de az én fejemben ez nagyon is egyértelmű volt ^^
      És tényleg :D Ez nekem csak most esett le XD (Pedig én írtam, jaj de gáz vagyok XD). Hát igen, a XiuChen búcsúzás volt a legfájdalmasabb, én speciel az írás közben akkor könnyeztem meg, amikor Chen következett a sorban... DE igen, a művészi köcsögök megházasodtak Bostonban, és Sehunka nem akar lemaradni, ha már Kris kapta el a csokrot anno :D Tényleg mondtam? XD Nem is emlékszem, de ezek szerint már akkor is tudtam, mi lesz a történet vége :D
      Na, majd fel kell hívni a csajt és meg kell kérdezni tőle :D
      Nincs is jobb egy jó könyv/manga/fici után, szélesen vigyorogva elaludni :D
      Jaj nagyon cuki vagy hogy ezt mondod, de nem kell megköszönni meg semmi ilyesmi :3 Nekem is nagyon a szívemhez nőtt a történet :D Haha, örülök, hogy nem szabadulok tőled :3 Köszönöm, hogy írtál, és hogy olvastad ezt a történetet.
      Noel ♥

      Törlés
  12. Szia Noel. :)
    Nos...nem vagyok az a kommentelgetős fajta, de most úgy érzem nem hagyhatom ezt el.Előző este vettem rá magam hosszú idő után, hogy belelezdjek ebbe a történetbe (nem is tudom miért vártam vele ennyit) és azt kell mondjam, hogy fantasztikus. Igazából most próbálom így mind az 50részhez egybefoglalni a vèleményem ami így éjjel egykor úgy, hogy az előző éjszakát is végig olvastam nem olyan egyszerű. Azt hiszem megérte várnom, hogy befejezd a történetet és csak utána neki ülni, hisz ez az 50rész egyben elolvasva volt igazán kerek. Talán ez a 3.történet életemben a többszáz közül amit olvastam ami után azt érzem, hogy valami pluszt adott az életemhez. Lehet hülyén hangzik de tényleg így van. Sehun karakterét sokban tudtam magamhoz hasonlítani ami egyben aggasztó mégis felemelő. Minden esetre azonosulni tudtam. Annyira magával ragadott a dolog, hogy vele együtt örültem és sírtam is. Azt hiszem most egy darabig még a hatása alatt leszek...pláne annak a pillanatnak mikor Sulliék padlóján összeesve zokogni kezdett... az volt az a pillanat mikor belőlem is előtörtek a könnyek és mondhatni teljesen felidézte az utóbbi évemet. A végére már nem is tudtam miért sírok csak egyszerűen folytak a könnyeim. Gratulálok. Őszintén minden elismerésem a tiéd Noel. Számomra egyszerűen hihetetlen, hogy egy ilyen fiatal lényegében kamasz (ez most úgy hangzik mintha a 20évemmel olyan öreg lennék) ennyire pontosan és érzelmesen tudjon írni. Sok felnőtt embernél nem tapasztalok ekkora érzelmi intelligenciát..(már ha ezt nevezhetem annak) és, hogy ennyire csodálatosan tudják kifejezni az egyébként teljesen hétköznapi érzelmeket. Nos nem igazán alarok többet rizsázni ennek se sok értelme volt, de nézd el elsősorban mert baromira megvagyok hatódva és ilyenkor túlérzelmes leszek...vagy mi... másodsorban meg mert már összefolynak nemhogy a betűk de még a gondolataim is. Köszönöm, hogy olvashattam. <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Zorka! ^^
      Őszintén megmondom, hogy amikor végigolvastam a kommentedet még tegnap, majdnem elbőgtem magam, de komolyan. Először is, köszönöm, hogy végül elolvastad a történetet, és köszönöm, hogy a fantasztikus jelzővel illetted. Elismerésem neked, valahogy nem tudnám egybe elolvasni mind az 50 fejezetet, hiszen egy-egy fejezet írása közben néha eltelt egy hónap is. Amikor azt a részt olvastam: "Valami pluszt adott az életemhez", hát én majdnem elbőgtem magam a meghatottságtól. Sehun karaktere nagyon közel áll a szívemhez, gondolom tudod, ha esetleg elolvastad az utószót :) Pont emiatt is örülök, hogy ekkora hatást tudtam rád gyakorolni, Sehunon keresztül. Emlékszem arra a jelentre, amikor írtam... Hidd el nekem, voltak olyan pillanatok, amikor én is könnyezve írtam bizonyos sorokat, annyira magamból jöttek. Rengeteg személyes élmény és érzés van ebben a ficiben, talán több is a kelleténél, de úgy érzem, pont emiatt tudtam belőled is valami ilyesmit kiváltani. Aminek örülök. Köszönöm a gratulációt. Erre tényleg nem tudok mit mondani. Való igaz, kamasz vagyok, és sokak nem tudják elképzelni, hogy egy korombeli képes legyen megfogalmazni az érzéseit, bánatát, haragját vagy boldogságának okát. És néha nekem sem megy, de valakin keresztül közvetíteni egyszerűbb, főleg ha az a valaki, olyan mint te :) Mindenesetre köszönöm, ezeket a kedves szavakat, és az elismerést. Nem kell elnézést kérned, meghatódottságomban gyakran én sem tudok értelmesen beszélni. De most a kedvedért összeszedtem magam ;)
      Nagyon köszönöm, hogy végigolvastad a történetet.
      Noel ♥

      Törlés
  13. Hát ez volt az egyik legkirályabb dolog amit valaha olvastam. Úgyhogy köszönöm szépen az élményt :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én köszönöm, hogy elolvastad ^^ Annak pedig nagyon örülök, hogy ennyire tetszett ^^

      Törlés